Valamikor réges régen, egy messzi messzi galaxisban... Akarom mondani, Budapesten a Váci utcában létezett egy Marklin bolt nevű üzlet ami akkor talán a legjobban ellátott maszek vasútmodellt forgalmazó üzlet volt. A szocialista villanyvonatok mellett árult nyugati modellvasutat, persze Marklint is. Akkor nagy nyálcsorgatásokkal bámultuk a kirakatban és a polcokon a jobbnál jobb Marklin, Fleischmann, stb. modelleket, majd megvettük az éppen aktuális PIKO vagy TT cuccunkat és húztunk haza "villanyvonatozni".
Sok év és jó pár TT és PIKO terepasztal után arra gondoltam, jó lenne végre egy MARKLIN asztal tulajdonosának lenni. Megszabadulva a kelet varázsától, némi pénzzel a kezemben, körbe néztem, hogyan is néznek ki az árak Marklin ügyben. Az első tapasztalat lehangoló volt, a sima kétsínes egyenáramű vasutaknál jóval odébb vannak az árak. Akkor nem marad más hátra, mint a vatera, nézzük a használt cuccokat. Itt már jobb volt az ár, lett is hamar egy kupac sín, mozdony, kocsik, trafó. Szóval megindulhatott az ismerkedés a Marklin világgal.
Több hónapos játszadozás és gyűjtögetés után ezen a nyáron belefogtam az asztal tervezésébe, majd az építésébe. Két fontos szempontot kellett szem előtt tartani, a tárolhatóságot és a szállíthatóságot. Vagyis be kellett férnie egy ágynemű tartóba illetve egy utánfutóba. Nem kis feladat volt, de sok gondolkodással és némi lemondással sikerült egy viszonylag egyszerű, de mégis valamennyire érdekes pályát kitalálni.
A rajzon zölddel illetve pirossal jelöltem a két pályát. Ezek külön áramkörök, egy-egy önálló tranzformátorral megvezérelve. A lila szakasz bármelyik trafóhoz hozzákapcsolható, illetve szükség esetén áramtalanítható is.
Az alagút a képen láthatónál rövidebb lesz, hogy a vonat szem előtt legyen hosszabb ideig, illetve az alagút hátsó fala plexiből lesz, hogy ott is nyomonkövethető legyen a szerelvény.
Ez már jóval a tervezés utáni állapot. A pálya rögzítve van kis csavarokkal az asztallaphoz, az elektromos szerelés zajlik éppen. A csavaroknál volt egy kis malőr, mert a fejük nagyobb volt a kelleténél, így több helyen előfordult, hogy a mozdonyok alsó áramszedője hozzáért a csavarfejhez. Ez zárlatot okozott, megállt a mozdony. Ezen egy gravírgépbe fogott kis köszörű korong segített. minden csavarfejet a középső pontérintkezők magassága alá kellett csiszolni. Ezután már nem volt zárlat, hibátlanul futottak a szerelvények a próbakörökön. Fél napos villanyvonatozás következett a hibák feltárására, majd az elhárításuk után újabb próbafutások. Miután minden rendben van a pályával és a vezetékelés is elkészült, elkezdtem a tereppel foglakozni, mert egy rábla OSB-n egy halom sín még nem terepasztal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése